Orientáció 1

Másnap 7 kor felkeltünk, összekészültünk, nyomás reggelizni. A szálloda éttermében a Tick-Tock Dinerbe volt a mindennapi élelem ellátásunk. Kaptunk minden napra vouchereket, így csak a borravalót kellett fizetni, ami itt nagy hagyomány hogy mindenkinek, aki valamilyen szolgáltatást nyújt neked, azt megjutalmazod egy pár plusz dollárral. 

Kb. 8 féle kajából választhattunk, minden nap ez volt. Én aznap a bagel nevű csodát teszteltem, sajtkrémmel, vajjal, lekvárral. Elég pici volt, de sebaj éhen nem haltam, viszont szinte azonnal leettem magam, szóval az óra előtt még volt egy expressz liftezésem, és átöltözésem. Visszafelé útközben találkoztam a német lányokkal, így együtt kerestük meg az előadótermet. Mikor beléptünk már mindenki ott volt, bár még időben voltunk. De itt nagyon fontos a pontosság, ezt külön kihangsúlyozták. Sokszor. Szóval amin először megakadt a szemem, az a 2 fiú volt, elképzelni sem tudtam mit keresnek itt, valahogy nem tűnt kézenfekvőnek hogy ők is azért vannak itt mint mindenki más. Leültem Tania mellé, és már szinte kezdtük is. Először Kate mondott pár hasznos infót, kiosztott mindenkinek egy mappát, benne feladat lapokkal, térképpel, jegyzetekkel, biztosítási lappal. Felvázolta mit fogunk tanulni, mi lesz ennek a hétnek a menetrendje, ki ő, és mit akar. Ezután mindenkit bemutatkozásra serkentett. 17-en voltunk, pont jó kis csoport létszám. Fel kellett állnod, elmondani a neved, honnan jöttél, és hová mész. Elég vegyes csoport volt, de sokan voltunk Európából. Volt 3 lengyel lány, 2 német, 2 magyar,(az egyik jómagam) 2 francia lány, + az egyik fiú is francia volt. Volt 2 dél-afrikai, egy fiú, egy lány. Egy orosz, egy thai (aki sosem hallott Magyarországról, és azt feltételezte hogy Ázsiában van. Auchhhhh) És végül, de nem utolsósorban, 2 mexikói, és egy kolumbiai leány. Bemutatkozás után tájékoztatás, hogy működik az ügynökség, miről szól ez az egész, és milyen szabályok vonatkoznak ránk itt Amerikába. Néha érdekes közbeszólásokkal dobtuk fel magunkat, például a dél-afrikai fiú, Clayton mindenképpen tudni akarta milyen itt a burger, mert nem mindegy ám hogy mekkora.  Egy kis szünettel ez el is tartott fél 12-ig, mikor is sor került az 1 órás ebédszünetre.

 Nyomás le, sikerült sok-sok asztalt összetolni, így vagy 10-en ültünk együtt, el is neveztük „cool table” nek, azaz menő asztalnak. A választék nagyon amerikai volt. Sajt vagy ham vagy pulyka burger sült krumplival, vagy valami meleg szendvics féle, vagy csirkesali gyümölccsel. Én a pulykaburgert kóstoltam, hát meg lehetett enni na, de jujujj, nem vagyok én hozzászokva a burgerezéshez. De Clayton elégedett volt.  :) 

Vissza a terembe, pontosan ugyebár. Délután jött egy új előadó, Andrea, aki egy 40-es nagyon szórakoztató személyiségű nő volt. Vele az újszülöttek, és totyogók fejlődéséről, gondozásáról tanultunk. Ne gondoljátok hogy ez az orientáció egy unalmas dolog. Mert én személy szerint nagyon élveztem, és szerintem nagyjából mindenki így volt vele. Ugyanis az előadók nagyon professzionálisan azon dolgoznak hogy folyamatosan fent tartsák a figyelmedet,  az érdeklődésedet. Mindig várnak visszajelzést a csoporttól, például, mondjátok utánam egyszerre, vagy folytonosan ujjongani kell valamiért, (yaaaay program rules!!!) ami közöttünk „ennek mi baja?” összenézéseket eredményezett. 

Szóval nagy meglepődésünkre Andrea bemutatkozása után nem sokkal baba osztásba kezdett, ilyen tenti babákat képzeljetek el, újszülött méretben, csak kissé transformers arcszerkezettel, ami később nyert értelmet. Csomó szituációt el kellett játszanunk, elő kellett adnunk, bemutatni a babákon, hogy mit hogy csinálnánk vele, hogy fognánk, hogyan és mit énekelnénk, hogyan olvasnánk egy babának, ehhez minden eszközt meg is kaptunk, úgy mint plasztik bébi, csörgőke-rázóka, mesélős könyv, és egy kényelmes szék az au-pairnek. Ez rettenet sok vicces jelenetet eredményezett, a mi bénázásunkból kifolyólag, és főleg mert Andrea nem félt magából komplett hülyét csinálni, ahogy ezt többször hangsúlyozta is. Ez a móka fél 5-kor véget is ért, újabb expressz liftezés a szobába összeszedni magunkat, ugyanis mentünk hivatalos City Tour-ra, idegenvezetővel.
Míg vártunk a hallban, csináltunk pár képet.

balról jobbra, fölülről: dél-afrika, lengyel, magyar, dél-afrika, columbia, mexikó, francia

Városnéző csapat

Én nagyon felkészülten már előző nap mindent leszedtem a memóriakártyáról, ellenőriztem a fényképezőgép töltöttségi állapotát, majd a memóriakártyát elfelejtettem kivenni a laptopból. Erre már csak az utcán jöttem rá, mikor az első képet akartam csinálni. Szuper! New York City tour fényképezőgép nélkül. Sebaj, a városnézés szuper volt, még mindig hihetetlen hogy ott sétáltunk New York utcáin. Metróztunk egy pár megállót, megkukkantottunk egy kis részt a Central Parkból, ami a csillagpettyes estében, és a környező toronyházak fényétől megvilágítva gyönyörű volt. Az idegenvezető néni érdekes infókkal szórakoztatta főleg magát, mivel mindenki a fényképezéssel, pózolással volt elfoglalva. De ha olyan helyzetbe voltál mint én, hogy nem volt fényképeződ, vagy csak érdekelt mit mond a néne, akkor nagyon jó dolgokat tudhattál meg. Minthogy Manhattan óriási tömegű, és mennyiségű épületeit azért tudták felépíteni egy apró szigeten, mert a sziget alkotóeleme, egy nagyon erős kőzet, ami elbírja ezt a nagy terhelést.

Útközben beszélgettem pár csoporttárssal, nagyon jó hangulatú kis csapat volt, jól elvoltunk együtt,  sok mindent megtudtunk egymásról, egymás kultúrájáról.
Utána mászkáltunk az Upper East Side-on, (Gossip Girl <3 ) a 5th Avenue-n, ami kb. olyan mint a magyar Váci utca, rengeteg méregdrága dizájner üzlettel. Onnan tovább a Rockafeller Centerhez, ami óriási magas, előtte egy kis koripálya, és kb. a világ összes zászlaja. Megtaláltam a magyart is. Tovább a Times Square-re, ott pizzáztunk egyet, ez benne volt az városnézésre befizetett összegben. Vissza az utcára, itt eltöltöttünk egy kis időt. A szerencsésebbek fotózkodtak, én pedig megpróbáltam magamba szívni New York lényegét, a színeit, a hangjait, a fényieit, a szagát, és örökre elraktározni. Mert itt a középpontban, a Times Squaren biztosan megteheted, ez Manhattan középpontja, minden innen indul, minden ide fut be.

A Times Squareen van egy óriáskivetítő, ami néha az utcanépét veszi, itt eképpen vagyunk láthatóak.

Pizza party

New York BANDÁI!!! :D

Ezzel véget is ért a hivatalos városnézés, de mivel még nem volt késő, elhatároztam hogy elmegyek a gyönyörű és óriási postára, feladni a még hétfőn vásárolt képeslapot. A posta nagyon közel van a hotelhez, és mivel ez itt New York, minden legalább 10-ig nyitva van, a posta pedig 0-24. Egyedül nekivágtam hát, mert a többiek szétszéledtek. Hosszas sorbaállás után szólította egy ablakhoz, vettem pár centért egy bélyeget, a postáskisasszony segített, mert nem nagyon igazodom ki a fémekben, sok van, és egyikre sincs szám írva. Feladtam a képeslapot, és reménykedtem hogy a megígért egy héten belül tényleg meg is érkezik Magyarországra. A biztonság kedvéért azt is ráírtam hogy Europe.

Utána bementem egy ilyen szupermarket-drogéria-gyógyszertár szerűségbe, hogy vegyek valami tartalék kaját, ha az ebéd nagyon rosszra fordul. Hosszas válogatás után találtam egy egész olcsó nagyon jól kinéző csokis kekszet. Mert ugye az sokkal jobb, mint a sültkumpli.  Fizettem majd elégedetten távoztam. Nagyon feldobott hogy önállóan mászkáltam New Yorkba. Szuper érzés!!!!!!!!! Vissza a hotelba, Tania már ott volt, még picit gépeztünk, majd alcsi, mert már elég késő volt. Remek nap volt, őrült menetrenddel, de hát New York már csak ilyen, őrült, és csodás.