Aztán megint jöttek a stewi nénik, fejhallgatót osztottak, teljesen ingyen, természetesen szépen lenyejlonozva. Forró nedves törülköző osztás következett, szigorúan csipesszel, ugye. Utána egy menő belvárosi klubbot kenterbe verő italkínálattal kápráztattak el minket a kedves légi utaskísérők.
Ebédidő következett, választhattál valami marhahús, meg sajtos makaróni között, én a marhára tettem le a voksom. Nem mondom hogy beájultam a kulináris gyönyörtől, de jó volt. Ilyen pörkölt szerűség volt, répával, borsóval, rizzsel. Volt egy kis tál sali mellé elfelejtettem milyen öntettel, vaj, mini bagett, egy kis negyed camembert, és desszertnek egy nagy kocka brownie.
 |
| Ebédke |
Ebéd után odajött egy nagyon félénk lány, kiderült ő a lengyel au-pair, beszélgettünk pár szót, közben megtaláltuk a 2. német lányt, így megvoltunk mind az öten. Én hullafáradt voltam, de azért nekiálltam a házi feladatnak, egy teszt volt, amit kb. tök régen megkaptam, de amit megtehetsz az utolsó pillanatban is akkor minek csinálnád meg előbb, ugye? Amúgy nagyon egyszerű volt, csak ki kellett másolni a tájékoztató füzetből a válaszokat, még az oldalszámot is megadták, nehogy eltéveszd. Ennyire okosnak néznek minket az amerikaiak. Utána jött a hivatalos nyomtatvány kitöltése. Ez ahhoz kell hogy beléphess Amerika földjére. Van egy nyomtatvány arról hogy milyen javakat kívánsz behozni, mennyi pénzed van, és akarsz e dílerkedni valamilyen fertőző betegséggel, mint gazdatest. A másik nagyon könnyű, de annál fontosabb, az egy bizonylat hogy te ide belépési engedélyt nyertél. Könnyűségének fényében, csupán 3szor kezdtem újra, és mindössze 2 óra alatt kész is voltam vele, és akkor is volt nálam egy üres példány, pótban hátha mégsem tudtam leírni a születési dátumomat.
 |
| Nagyon magasan az óceán felett |
 |
| Long Island |
Azután szundi következett, elég jól elaludtam a 2 székemen, 2 pokrócommal, és 3 párnámmal. Aludtam 3-4 órát, jól is esett. Teljesen elvesztettem az időérzékemet, mert hiába repültünk több mint 9 órát, visszafelé repültünk az időben, a Nap végig bekukucskált az ablakon. A maradék sok órában filmet néztem a külön monitoromon, majd uzsi osztás jött, mustáros husigolyók, bagettkával.
 |
| Uzsidoboz |
Romeltakarítás, italosztás, és végre elkezdtünk ereszkedni. Tekeregtünk Long Island felett, víz mindenütt, és elég közel, hova fogunk leszállni? A JFK reptér kb. a mocsár közepére épült, a kifutópálya végében a nagy víz van. Szedelőzködés, kinyomulás.
A terminálon várni kellett hogy az amerikaiak, és a zöldkártyások előremehessenek, majd mi is beállhattunk egy nagy sorba, ahol arra vár mindenki hogy megnézzék az iratait, és végre jogosan is beléphessen az Államokba.
A várakozás alatt beszélgettünk a többi lánnyal, az idő kellemesen telt, végre sorra kerültem, hova megyek, minek, nézzek a kamerába, fénykép, 10 ujjas lenyomat. Beletűzték az útlevelembe azt a bizonyos 2 órás munkám végeredményét, mondván ha elvesztem, az nem jó nekem, legyen csak ott, és már be is léphettem a határon. JEEEEEEEEEEEEEEEEEE! Végre.
Felszedtük a csomagjaimat, amitől úgy éreztem magam, mint egy egyszemélyes többgenerációs vándorcirkusz. Oké keressünk valamit, valakit, aki bevisz a városba. Nem volt egyszerű, majdnem 1 óránk ráment, végül a rendes sárga taxi mellett döntöttünk, csak nekünk hívtak egy 5 személyest, így kijöttünk 15 dollárra fejenként, borravalóval. Az út a hotelig hosszú volt, az idő unalmas, esős, szürke. Végre beértünk Manhattanbe, kiszállás. Becsekkoltunk a hotel halljában Katenél, aki valami Interexchanges fejes, ügyintéző, oktató, nemtudom, ez a munkája. Nagyon kedves volt, odaadta a kártyákat amivel a szobánkba bejuthatunk, csomó hasznos információval ellátott, ki kivel lesz egy szobába, mikor hova menjünk. Felmentünk a szobánkba, a 25. emeletre, majd elbúcsúztunk a többi lánytól, megbeszélve hogy egy óra múlva találkozunk, és megyünk felfedezni.
 |
| Szobánk |
Másra sem vágytam mint egy zuhanyra, meg hogy tudathassam a családommal, hogy itt vagyok, megvagyok. E dilemma abba torkollott, hogy félig levetkőzve rohangáltam a fürdőszoba és a laptop között. Majd mikor kiderítettem hogy a wifi nem akar szuperálni, visszaöltöztem, és levágtáztam a hallba, hogy elpanaszoljam valami hozzáértőnek. A visszafogottan bajszos, transzvesztitára hajazó információs kisasszony magyarázatát nem értettem, így Katehez fordultam, de attól sem lettem sokkal okosabb. Vágta vissza, rájöttem hogy rossz helyre próbáltam felcsatlakozni. Immáron sikerrel járván, küldtem pár üzenetet, zuhany, és már kopogtattak is a német lányok hogy menjünk várost nézni.
Hihetetlen volt New York utcáin sétálni. Leírhatatlan érzés. Monumentális, nyüzsgő, fényes, de mégis koszos, elbűvölően sokszínű forgatag. Bementünk csomó érdekes boltba, és az a furcsa mikor kinézel az ablakon az utcára, azt hiszed nappal van, annyira világos van a sok fény miatt. Az idő szokatlanul enyhe volt, bár kicsit esett az eső. Pár óra bolyongás után visszamentünk a hotelba, én a saját szobámba, egyedül, mivel a szobatársam csak késő este érkezett. Sikerült Skypeolnom pár otthonival, majd az időeltolódástól teljesen megzavarodva nyugovóra tértem.
 |
| Mi más lehetne az első képem New Yorkról |
 |
| A New York Times tornya |
 |
| Taxirengeteg |
 |
| Tipikus belvárosi utca |
 |
| A Wonka csokiboltban |
 |
| Óriáskerék egy játékbolt kellős közepén |
 |
| Times Square plakátok |
Alig helyezkedtem el, hallom hogy valaki matat az ajtóval. Biztosan a szobatársam, gondoltam de majd bejön magától, nagylány már. Hát 5 percig tudtam ignorálni a kártya-és-kilincs zörgetést, utána úgy döntöttem felkelek, és beengedem. Jól tettem, mivel az ajtó be volt zárva belülről, általam. Szóval kinyitottam, helló, Tania vagyok, én meg Dóri. Segítettem behozni a csomagjait, kicsit dumáltunk, ki hova megy, mikor keljünk holnap, mit fogunk csinálni, majd vissza csicsikálni. A függönyt muszáj volt behúznunk, hogy tudjunk aludni, különben New York fényei nappali világosságot teremtettek volna a szobába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése