Állatságok, és mindjárt indulunk!

Március 19.-ével indult újra ez a hét.

Kedden reggel 10-re elmentem felvenni a középsőt az oviba, ugyanis aznapra Állatkert látogatás volt betervezve. A Cadillac szervizben találkoztunk, mivel a kocsikámon kigyulladt a „szükségem van professzionális segítségre” lámpa.

Így otthagytuk az autót, és Anyuka járművével mentünk tovább a Los Angeles Zoo-ba. Tőlünk kb. félóra autópályázásnyira van. 

A kapunál nem kellett beállnunk a hosszú sorba, mivel a családnak tagsági kártyája van. Így csak annyira álltunk meg, míg Anyuka felíratta az én nevemet is a listájukra, nemsokára megkapom a klubkártyát, ígérték, így annyiszor mehetek, állatkertnézőbe ahányszor csak akarok.

Miután bejutottunk Anyuka elment, hogy béreljen egy dupla babakocsiszerűséget, amibe a kicsi és a középső is kényelmesen elfért. Utána napkrémezkedés következett, tekintve hogy aznap nagyon égetőek voltak a sugarak.

Ezután neki is vághattunk, hogy felfedezzük a faunakertet. Először a hüllőházba mentünk, mivel azt hosszas újítgatás után nemrég nyitották újra. Ott vártunk kicsit, mire bejuthattunk, tekintve a nagy érdeklődésre. Van ott mindenféle csúszó-úszó-kúszó-mászó, sok tényleg egzotikus is. Nekem nem a kedvenceim a hüllök-halak, de azért elgyönyörködök bennük az üveg másik oldaláról. A kicsinek viszont tetszett nagyon, a kedvencei a teknősök, mivel nekünk is vannak otthon, és azokkal jó pajtiba van, még a nevüket is tudja mondani.

Az Állatkert egyébként nagyon szép, nagy területen fekszik, az alap természeti adottságánál fogva elég jó kis vadregényes, és az állatok kifutója, ketrece, kalitkája is elég méltányos méretű. Földrészenként van kategorizálva a kert, így az Afrika részen találod az oroszlánokat, csimpiket, és orrszarvúakat is. Mármint nem egy kifutóba. Sok a tábla, tájékoztató, egyszóval jó kis állatkert ez.

Mesés zuhogó

Flamócsapat

Na gyere már, csak egy fénykép!

A kedvenceim rejtőztek, így csak a táblát tudtam lefényképezni (éljen King Julien!!!)

Levélgyűjtemény

Középső a díszfánival

A gyalogátkelők inspirálói

Közös lakoma

Itt valami bűzlik..

Akkor is elérem azt a levelet!

Szégyenlős mackó

Festett Fáni

Kicsi, Dóri, Középső, Anyuka Öccse, és Kisfia a tevepúpon

Utána mentünk és megnéztünk még ezt-azt, meg minden mást is, majd ebéd következett az Állatkert éttermében. Ebéd után találkoztunk Anyuka öccsével, feleségével, és a majdnem 2 éves kisfiúkkal. Mármint majdnem 2 éves, nem majdnem találkoztunk.

Együtt barangoltunk még ide-oda, majd a játszótéren kötöttünk ki. Felültünk arra a körhintaszerűségre, tudjátok amin hattyús-hajtányok, béka királyfik, harci paripacik, szarvas kecsesen rohanó pózban, villásnyelvű baziliszkusz, és egyéb plasztik állat-lény-teremtmény pattog föl s le, miközben az egész porond forog körbe és andalító cirkuszi zene szól.

Késő délutánba hajlott az idő, mikor elbúcsúztunk egymástól, és visszaindultunk, hogy felvegyük a nagyot, aki félúton volt playdate-en az egyik iskolai barátjánál. (azaz átment hozzájuk játszani)

Nagy győzködés és érvelés után végre hazaindulhattunk. Otthon gyors vacsi, majd irány az edzőterem.

Hosszú nap volt az biztos.

Ígértem hogy szót ejtek az itteni állatvilágról. Nos. Nagyon sokszínű az tuti. Például szinte minden este találkozok nyulacskákkal. Ezek ilyen kisebb méretű kis ugrifülesek, és egyáltalán nem félnek az emberektől, örülhetsz ha méltóztatnak arrébb ugrálni, amikor arra kocsikázol. Főleg sötétedés után bukkannak fel, és akkor ők az éjszaka királyai, mígnem megérkeznek a coyote-k.

Na ők nem viccelnek. A coyote-kat leginkább farkas és róka keverékeként tudnám leírni, talán kicsit közelebb a farkashoz, de biztos hogy nem olyan nagyok. Élőben még nem találkoztam velük. Szerencsére. Amúgy a Bolondos Dallamokban a Gyalogkakukknak egy ilyen fajta az üldözőpárja.  (bi-bip….zuummmmmmmmmmm) 

De van itt még ezer minden más élőlény is. Csíkos hátú borz, sok-sok bátor, és nem szégyenlős mókuska, mini és fürge kolibrik, óriás sasok, morcos keselyűk, méltóságteljes sólymok, és ezernyi színes madárraj. Kelgyó is vannak, főleg a csörgős fajta. Meg nagyon sok kis gyíkocska.

Viszont háziállat az nem nagyon. Néhány kutyus talán, és még kevesebb cica. Ugyanis nem szabad őket kint hagyni éjszakára, mert meghentelik őket a kájotik. Szóval nem sokat látni itt a kertvárosban, vagy azért mert nincsenek, vagy mert mindenki a házában rejtegeti a kutát-cicát.

Azért nem úgy kell elképzelni hogyha kilépsz az ajtón sötétedés után, akkor megtámad Noé bárkájának egész utazóközönsége, de itt sokkal közelibb az ember-vadállat kapcsolat. A mókusok simán odacsattognak a teraszodra élelem után kutatva, miközben tudják hogy nézed őket. Mint említettem a nyulacskák sem egy elbújós fajták. Szebbnél szebb madarakat mindig látni a kert fáin. És igen, sokszor hallani a coyote-kat éjszaka üvöltözni, énekelni. Kicsit hátborsókás.

Mindezt a természeti adottságok teszik lehetővé, itt távol a betondzsungeltől, a a hegyes-völgyes viszonylag ritkábban lakott területet még nem engedték ki a karmaik közül a hely igazi lakói, az állatok.

 Visszatérve a fősodorba. 

A hét további része a szokásos ütemben haladt tovább, kivéve hogy voltam vásárolni egy-két ruhát és nélkülözhetetlennek gondolt felszerelést a nyaraláshoz, ugyanis szombaton indulás volt.

Sikerült fürdőruhára, flip-flop papucsra, és nyári slafrokokra szert tennem igen olcsón. Ha itt jártok, akkor menjetek a Ross-ba vásárolni. Megéri.

Sütöttem sütikét is az útra, a szokásos amerikai csokis kekszet. Bár igen nagy adaggal készültem, félő volt hogy még az indulás előtt elfogy. Tehát jól sikerült. :) 

Pénteken hosszas készülődés-pakolgatás után kicsit még lepihentem, ugyanis másnap indulás volt a Kajmán szigetekre, ami igen kellemes kalandnak ígérkezett.