Segond, reggeli a dél-amerikai lányokkal, és az egyik német lánnyal, Darjaval, aki azon aggodalmába hogy nincs meg az útlevele, sietve távozott hátrahagyva a reggelije nagyobbik felét. Kárba nem veszett, mi megettük, kisebb vacillálás után hogy most visszajön-e vagy sem. Nem jött, az útlevele meglett, a kajája meg eltűnt. :)
 |
| Reggeli, Linával, Velem, és Taniával |
Az aznapi program Andreával a gyerekek biztonsága, egészségmegóvása, és egyben tartása körül forgott. Itt nyertek értelmet a transformers fejű babák, ugyanis ezek a kicsinyített másai az otthon jól ismert jogsihoz kellő, elsősegély vizsgás lélegeztethető plasztik humanoidoknak. Lényegében meg lehetett hámozni az arcukat, ami mögött a levegő ellátási mechanika rejlett. Szóval gyakoroltunk mindenféle vészhelyzetet a kis bébiken, pl. ha félrenyel, fuldoklik, nem lélegzik, stb. Hát ez egy komoly téma kellene legyen, de huhh… :D Nagyon szórakoztatóan elbénáztunk vele. Aztán a nagyobb méretű babák következtek, majd végül ebédszünet.
 |
| Mit csináljunk a babával? |
 |
| Persze, mentsük meg a fulladástól! Nem ütlegeljük.... |
Most végre egész fincsit ettem, panírozott csirkemell csíkok, persze sült krumplival, és mézes mustárral. Az asztaltársaság az immár összeszokott 4-esünkből, a columbiai, és másik mexikói lányból állt.
Vissza a terembe, ismét helycserés támadás. Erwan, a francia fiú mellett kötöttem ki. Power Pointos vetítés a gyermekek sérüléseiről, és azok kezeléseiről. Itt elszakadt a cérnám, de nagyon. Azon gondolkoztam hogy elhagyom a termet egy 5 percre, míg visszatalálok önmagamhoz. Ugyanis súlyos röhögő görcs kapott el. Valószínűleg az egyik képtelen sérülés képi ábrázolásán vidámodtam fel, amire Erwan is rátett sok lapáttal, ugyanis folyamatosan azt a képet mutogatta, én meg csak röhögtem mint akinek fizetnek érte, és tényleg nem tudtam abbahagyni, így a végén már nem tudtunk min röhögünk, és Erwant is elkapta a roham. Pedig én nem is ettem a cukorka halomból, ami minden nap az asztalon kellette magát, elménk frissen tartása érdekében.
Akkor éreztem hogy kicsit sok volt ez a fejtágítás ebben a 3 napban, mert én tényleg nagyon figyeltem ám végig! Egy röpke óra múlva már egészen megnyugodtam, így részt tudtam venni az „alkossatok csoportokat, szimuláljatok balesetet, majd lássátok el szakszerűen sérült társatokat” című játékban. Nagyon szakszerűek voltunk az biztos, hivatalos múmia pólyálónak is elmehetnénk.
 |
| Kilátás az előadóból a 8th Avenuera |
 |
| Az előadó |
Ezzel lassan véget is ért az okításunk, 5-kor Kate jött vissza, hogy mindenkinek kiossza másnap esedékes utazási tájékoztatóját, elmagyarázza, ki, hova, mikor megy, mit csináljunk az első hetekbe, milyen hivatalos iratokat intézzünk, stb. Még összeálltunk egy nagy csoportképre, majd mindenki búcsúzott mindenkitől, kölcsönösen megköszöntük a munkát és törődést, sok szerencsét kívántunk minden társunknak, majd elhagytuk a termet.
 |
| A csapat |
Mi persze komoly tervekkel bírtunk, hogy az utolsó esténket New Yorkban hogy akarjuk eltölteni, megyünk kószálni, persze. 1 órás szünetet beszéltünk meg, addig Skypolás és egyebek, majd 7 körül nekiindultunk az utolsó New York-i barangolásunknak, négyesben.
Sajna az eső igen csak esett, ezért is vezetett az első utunk a Macy’s-be ami egy hatalmas-baromi-óriási nagy áruház, ahol kb. bármit megkapsz az elektromos készülékeken kívül. Egy egész tömb, az egyik utcától, a másikig tart. Szóval kabát kellett Claytonnak, mivel nem volt neki, ugye ő Dél-Afrikából jött. :) Szóval segítettünk kiválasztani egy menő kis darabot, majd mentünk is kaja után nézni.
Végül a KFC-be tértünk be, de csak a fiúk ettek, mi Taniaval valami lightosabb-ra vágytunk. Így miután végeztünk, mi elindultunk valamilyen szupermarketet keresni. Clayton itt leszakadt a csoporttól, mert mindenképpen meg akart találni egy boltot, ami viszont csak 9-ig volt nyitva, szóval ő elvágtázott az irányba, mi pedig Erwannal mentünk joghurtot, meg almát venni.
Végül a hotelnél találkoztunk, és a 5th Avenue-t tűztük ki következő állomásunknak. Oda fényképezni akartam menni, a nagy híres-neves divatüzletek kirakatait. De az eső esett, és nem találtam azokat a jó kis kirakatokat, amik még a keddi városnézés alatt annyira lenyűgöztek, amikor persze nem tudtam fényképezni. Végül ismét a Time Square-en kötöttünk ki, ahol is az M&M’s bolt is található, 3 emelet tele felesleges relikviákkal, és egy kevés M&M’s cukorkával. A bolt mindenképp lenyűgöző, amúgy. Miután szétfényképeztük magunkat, elindultunk visszafele, gondoltuk útba ejtünk egy kellemes bárt, egy koccintásra, de realizálnunk kellett hogy a fiúk itt túl kicsik ehhez. :) Így betértünk egy szupermarketbe, és ott vettünk „üdítőt”, meg csipszet.
Felmentünk a szobánkba, és ott lazultunk. Azaz zenehallgatás, jövőbeli tervek kieszelése, és ekkor sikerült Clayton fejébe örökre belevésnünk Günther felejthetetlen személyiségét. Bocsi. :)
Szóval amennyire a szállodai wifi engedte, internacionális zenei ismereteink tágításával voltunk elfoglalva. Mikor is ezt meguntuk, átmentünk a fiúk szobájába, akiknek 3 tök nagy ablaka volt, szóval gyönyörű kilátás nyílt Manhattan nagy részére, és a szembe lévő lakóház összes emeletére. A függöny használata itt nem igen elterjedt. Szóval jól kielemeztük a lakók éjjeli szokásait. :)
 |
| Éjjeli lazulás |
Majd lassan sor került a könnyes búcsúra, mert igencsak későre járt, Erwan kb. 2 óra múlva kelt is, neki ment a legkorábban a gépe, San Franciscoba. Nagyölelések, ígérkezés hogy tartjuk a kapcsolatot, és megyünk együtt valahová kirándulni ebben az évben együtt. Remélem így is lesz, igazán jó kis csapat lettünk így négyen.
Taniaval vissza a szobánkba, még összepakoltunk, bőröndbe mindent vissza, becsukási kísérletek, majd búcsú Taniától is, mivel én tudtam hogy előbb kelek, és indulok mint ő. Végül megpróbáltam aludni egy kicsit az utolsó New York-i éjszakámon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése